2017. 04. 02.

Gyerekkori kedvencek #3 - Viasz-szeretet

Fülszöveg: Jánoska és Annus, a két kicsi árva sóvárogva nézegeti a csillogó karácsonyi kirakatokat, mikor váratlanul csoda történik velük. Egy gyönyörűséges, kék szemű viaszbabát pillantanak meg, elhunyt édesanyjuk szakasztott mását, aki a felhők közül figyeli őket. A két gyerek összeszorult szívvel bámulja a viaszhölgyet, és arról álmodoznak, bárcsak életre kelne. Jánoska és Annus elhatározza, hogy megajándékozzák a kékszeműt. A Pál utcai fiúk szerzőjének megható karácsonyi történetét Reich Károly érzékenyen megformált illusztrációi varázsolják elénk.

Adatok:

Kiadó: Móra Ferenc IfjúságiKönyvkiadó
Kiadás éve: 1991
Kiadás helye: Budapest
Eredeti megjelenés: 1991
Nyelv: magyar
Író: Molnár Ferenc
Eredeti cím: A kékszemű
Fordító: - 
ISBN:963 11 6782 9

Történet:
Igazából, amióta az eszemet tudom, meg van ez a mesekönyv. Amikor legelőször hallgattam meg elalvás előtt a szüleimtől, még kiskoromban, már akkor borzasztóan megtetszett.   melankóliájával, és kedvességével belopta magát a szívembe. 
forrás: pinterest
János és Annus története akkor kezdődött el, amikor a kedves öreg dajkájukkal, Bori Borcsa nénével elindulnak a téli városba szokásos útjuk felé, amikor megpillantották a gyerekek a gyönyörű kirakatot, és benne azt a viaszbabát, aki szakasztott mása volt elhunyt édesanyjuknak. Aztán ahogy álltak-álldogáltak, a két kisgyerek egyszer csak csodát látott, mert a baba megmozdult. És így kedződött el a varázslatos kalandjuk a viaszbabával és az anyjukkal, aki odaföntről figyelte őket. A mese halad továb, közeledik a karácsony, és a gyerekek eldöntik, hogy megajándékozzák azt a bábút, aki úgy hasonlít az édesanyjukra. 
A cselekménye nagyon egyszerű, és mégis minden szava kedves, és valahogyan varázslatos. Az egészet egy szomorú köd is belebegi, de mésig borzasztóan széppé teszi a történetet. Molnár Ferencet nagyon szeretem, a Pál utcai fiúk a másik legkedvesebb regényem tőle, és valahogy úgy érzem a szavai, amiket a papírra vetett elképesztően szépek. De vissza térve A kékszenűre, szerintem a legjobb mese, amit valaha olvastam és ez örökké így lesz. Hiába a rövidsége, mégis nagyszerű jellemrajzok, tökéletesen ábrázolt gyermekkarakterek vannak benne, pedig szerintem a gyermeki jellemet a legnehezebb ábrázolni úgy, hogy hitelesek legyenek. Igazából úgy hiszem a gyerekek nagyszerűen értenek a világhoz, csodákkal telinek látják és a benne lévő történéseket is tökéletesen megértik, és nagyon okosak. Ez ebben a mesében is világosan látszik.  Bori Borcsa alakja akár a nagymám is lehetne, ő képviseli a felnőttek világát, ahol már minden túlságosan a realitásba hajlik át, és a felnőttek azok akik néha nem is értik meg azt, amit a gyerekek igen. Ez megmutatkozik itt is, mind Borcsa, mind a kirakatos hozzáállásából. Az tetszett a legjobban benne, hogy a kirakatban ülő kékszemű viaszbabának is volt egy sajátságos személyisége. A végére már az olvasó sincs már tisztában azzal, hogy vajon tényleg baba-e a Kékszemű, vagy pedig valami csodálatos módon így támadt fel a kisgyerekek anyukája. 
A vége pedig egyszerre szomorú és vidám is, és amint elolvassa az ember, a szívében fog őrizni egy darabot ebből az egész történetből, mert ugyan úgy rabul ejti, mint ahogy a Kékszemű hölgy Jánost és Annust.
Képtalálat a következőre: „gift tumblr”
Forrás: tumblr
A könyvben lévő rajzok, melyeket Reich Károly festett még gyönyörűbbé teszik az egészet. És ahogy a végére érünk az olvasásával a mi is osztozkodunk Annus és János titkával.

Értékelés: 5/5*
Ajánlás: Molnár Ferencet kedvelőknek kötelező darab. Olyanoknak is ajánlom, akik egy kis könnyű, kikapcsoló olvasmányra vágynak. És persze minden korosztály számára épp ugyan olyan nagyszerű darab.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése